Az este Amber a rosszul elsűlt terve miatt el is hagyta a klub házat,és utána el is mentem.Az éjszaka rengeteget gondolkodtam Kendallön..este hozzám sem szólt,ezért aligha aludtam 4 órát.Hajnali négykor hirtelen csörgött a telefon.
-Igen?-mondtam a telefonba írtó fáradtan
-Szia Lola! Fognád végre a fáradságot és kijönnél a ház elé?-ordította egy ideges hang a telefonba.
-Mi van??-nyomtam ki a telefont.
Vissza feküdtem az ágyba és lecsuktam a szemem,hogy tovább aludhassak.Megint csörgött a telefon.
-Ahj,Mi van már?? Aludni szeretnék.-jelentettem ki idegesen.
-Mi az,hogy mi van már? Miranda vagyok,gyere már,mert fél 5-re kinnt kell lennünk a repülőtéren.-mondta.
-Öö..most? de..de nem holnap indultunk volna?-kérdeztem meglepően.
-Nem! Miről beszélsz! Vagy 100x elmondtam neked,amúgy bocsi félre néztem a jegyeket.Nem jöhet veled egy barátnőd sem,sem a húgod.-jelentette ki.
-Öh,fuh mennyi időm van elkészülni? Úúúristen pakolok is.-mondtam idegesen és gyorsan elkezdtem elrakni a bőröndbe a cuccokat.
-Mennyi időd??! Most komolyan?? Hát..kapsz,ha kedves vagyok 10 percet! Na spuri!-nyomta le a telefont.
Tisztára ki ment a fejemből az egész,ezt nem hiszem el! 15 perc alatt elpakoltam,felöltöztem,és bedoptam a táskámba pár szendvicset.Kint hagytam egy üzenetet a hűttőn anyáéknak: ''Bocsi,hogy így..de kiderült,hogy 5 órakor indul a repülő Párisba,emiatt el kell mennem.sziasztok:* és sajnálom,hogy most derült ki:// puszi.utóírat: Luca hozok neked a Disney Landből ajándékot;) ne szomorkodj!♥ szép napot!''-firkantottam gyorsan le egy cetlire majd fölkaptam a kabátom,a bőröndöm és kiléptem az ajtón.
-Nah..végree,azt hittem már soha nem jössz!-mondta idegesen Miri,majd berángatott a taxiba.
-Tényleg bocsi,de teljesen ki ment a fejemből:// Azért ugye időben vagyunk?-kérdeztem aggódva.
-Még elérjük a repülőt.-felelte fáradtan,majd az ablakhoz döntötte a fejét.
Fél óra múlva már meg is érkeztünk a reptérre,megvettük a jegyeket és felszálltunk a repülőre.Mirandával egymás mellett ültünk,én az ablaknál,ő belül.Szerencsére végig tudtam aludni az egész utat annyira fáradt voltam.
-Aztaaa! Néézd már,álom szuszék.-bögdösött meg és az arcomba üvöltötte Miranda.
-Ahh,mi van? Megérkeztünk?-kérdeztem ásítozva.
Hirtelen ledöbbentem,nagyon szép volt a kilátás,az Eifell-torony egyszerűen csodás volt,körül vette a sok fa,virág és persze a város is nagyon szép volt.Csodáltuk a tájat egy darabig,majd rámosolyodtam Mirire.
Leszálltunk a gépről és Miranda rohant azonnal a mosdóba..nem csodálom,hisz egész idő alatt újságokat olvasott.
-Jól vagy?-kérdeztem Mirandától majd egy üveg vízet nyomtam a kezébe.
-Igen,köszi.Csak nem bírja a gyomrom a hosszú útakat-válaszolta majd elrángatott a bőrőndökért.Az enyémet hamar megtaláltuk,viszont Miriét véletlenül elcseréltük egy angol lánnyal,szerencsére rájöttünk messziről,hogy el vannak cserélve,mivel ami nállunk fehér bőröndben fekete,szürke ruhák voltak és a fel-le botorkáló aggódó lánynál pedig glitteres ruhákkal teli,tükrökkel díszített bőrönd volt.Oda mentünk és megkérdeztük,hogy véletlenül nem az övé-e ami nállunk van.Meg lett a másik bőrönd is úgy,hogy már indultunk is a reptér elé.Egy taxi sofőr már várt minket egy felemelt táblával a kezével amire ''Miranda Schmidt and Lola Thorne'' volt írva.Oda is mentünk,elvette tőlünk a bőröndöket és oda kísért az autóhoz.Háromnegyed órán belül már meg is érkeztünk a hotelhez,aminek a foglalását Miri el is intézte.A szállásunk elég nagy volt és stílusos.Az erkély pont az Eiffel-torony felé nézett,nagyon szép volt a kilátás.


.png)

.jpg)
.jpg)
d.jpg)


.jpg)


